Fűszálról fűszálra 6-rész Bea
“… a kutyák szíve makulátlan. Bennük nincs semmi romlott, vagy hamis. Nem vágynak rivaldafényre, elismerésre, nekik gazdájuk szeretete a mennyország.”
Fűszálról fűszálra 3-rész Bea
A kutya fáradhatatlanul szökdelt a dámborjú körül, és szakadatlanul ugatta. A riadt és agyonhajszolt vad utolsó erejével, megtörten védekezett, de Bea könyörtelen volt.
Fűszálról fűszálra 2-rész Bea
…akkor még nem sejtették, mennyi rendkívüli élményt tartogat számukra, mennyi szépet fognak átélni szeretett vadásztársukkal.
Fűszálról fűszálra 1-rész Bea
Sajnos az a szerencsés esetben egy évtizednyi kutyaélet hamarább lepereg, mint gondolnánk, és szeretnénk. Ez a sorozat történet egy kivételes tehetségű szlovák kopó, “Bea” életének legizgalmasabb epizódjait, és gazdájához fűződő különleges, olykor megható kapcsolatát meséli el.
„Eb a vadász kutya nélkül!“ 2 – rész Dzsina
Egy vadászkutya izgalmas, feledhetetlen életét mutatja be ez az írás. A vadászatban nélkülözhetetlenek a kutyák, de nem minden vadász alkalmas a kiképzésére, sokan még a betanított eb vezetésére sem. Dzsina élete és halála bontakozik ki a történetből, aminek hangulata a régmúlt időket idézi.
„Eb a vadász kutya nélkül!“ 1 – rész Aszta
Lehet a vadásznak a világ legcsillogóbb, legkiválóbb puskája, lehet bármilyen biztos kezű lövész, nem mondhatja el magáról senki, hogy a találat után még soha nem ugrott el a vadja. Egyedül a kutyának van képessége arra, hogy a sebzett, vagy a már dermedt vadat orrával kiszimatolja. Egy fiatal vadász első kutyájának, egy szlovák kopónak történetét olvashatja a kedves olvasó ebben a történetben.
Megjósolt vaddisznó
Ebben a történetben a vadászat, a vad elejtése másodrendű szerepet kap. Az ember értékrendjéről szól, lemondásról, áldozat vállalásról, megpróbáltatásaink értelméről. Minden napnak van öröme, és minden lemondás kamatostól megtérül.
Apám – Örökség apámtól
Az alzheimer alattomos kórság. Kitörli az ember fejéből, ami valaha fontos volt, sőt mindent, ami emberivé teszi. Szemem láttára vált üressé a tekintete annak a férfinak, aki a legnagyobb örökséget hagyta rám, a természet szeretetét. Gombázós hajnalok, kunyhós reggeli, hamuban sült krumli kavarog emlékezetemben, amiket átéltem vele. Ma gyakran ülök ezen a vidéken vadra várva, s egy-egy vén fa, a tarló, a mező illata, boldog gyermekkoromat idézi, s vele apám emlékét. Szürke, egyszerű kis ember volt, de nagy dolgokat hagyott rám.