Puszta szerencse….vagy több annál?
Olvastam valahol hogy az az idő, amit az ember beteg gondozásával tölt szent időszak és amit addig imáiban kér, az meghallgatásra talál. Senkire sem szeretném …
Puszta kézzel
– Eleinte nem tudtam, hogy mi akarok lenni, vadász-e vagy kutyás – vallja vidáman, és nagy barna szeme is mosolyog, amikor eszébe jut, milyen botor …
Tavaszi bőségkosár
A tavasz virágaitól duzzadó erdő illata kicsalogatja kuckójából az embert, s szemet gyönyörködtető káprázata üde harmóniát lop a hosszú télben elpuhult, nyűgös lelkébe. A vadon …
A bükkös királyai
Egyenes szálú, fenséges bükk erdő mentén ültem, barátaink festői szépségű vadászterületén. A sima fatörzsek magas lombkoronái nyújtózkodva fürösztötték fénylő leveleiket a nap éltető sugarában. Előttem dimbes-dombos erdei …
Egy pillanatra elnémult az erdő
Bőkezű, gyümölcsillatú, fogyó mosolyú szeptember! A tikkadt nyári hónapok után üdítő az enyhülés. Termőföldjén s kertjében serénykedik az ember, hogy munkája gyümölcsével roskadásig töltse éléskamráját, pincéjét, magtárát. …
Szőrén szálán elveszett
A december fagyot és dermedést lehelt a tájra, és letépte az utolsó levelet is, amit addig dédelgettek a fák. Az erdő fehér csipkés zúzmarába öltözött, …
Megérdemelt dámbika
Estére az égbolt ólomszürke volt már, szinte pisszenni sem mert a szél. Fázósan húzódtak össze a bokrok, a fák pedig felnyújtották ágaikat a magasba. Talán …
Megjósolt vaddisznó
Ha az ember engedi, hogy a szépséges természet magával ragadja, észreveheti a csodát amit az Isten tálcán kínál a harmóniát keresőnek, a csendre, békére vágyónak. …
Hajnali kismalac
Elült már a lassan döcögő autó távolodó zaja s én halk léptekkel ballagok a magasles felé. Még vaksötét van mikor felkapaszkodom a létrán. A kora …